Volt-e már valami, amire régóta vágytál és sosem engedted meg magadnak?
Egy személyes példával és egy mellékelt fotóval akartam bemutatni egy számomra fontos eredményt.
Ámde! Azt is eldöntöttem a nem olyan távoli közelmúltban, hogy az ellenkezőjét teszem annak, mint eddig. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy többen barátaim közül óva intettek attól, hogy ezt a dolgot a facebookon nyilvánosan megosszam.
Én a szemléltetés miatt tartottam érdekesnek ezt a „teremtést” közkinccsé tenni, de ha már így döntöttem, hogy az ellenkezőjét teszem, mint eddig, akkor ebben az esetben is érvényesítenem kell azt hiszem…
Ergo: hallgatnom kell másokra és nem mindig a saját fejem után menni. 😉
Hát ez érdekes lesz.
Szóval egy olyan kompromisszumos megoldásra jutottam magamban, hogy akit érdekel az én kis személyes történetem és annak szerintem igen fontos felismerései és tanulságai, azokkal szíves örömest megosztom (illusztrációval együtt) a január 1-jei Bőség Teremtő Esten! Bruhahaha!!… :))
Ez persze csak egy kis kulisszatitka az év első napján esedékes Teremtő Estnek, mint ahogyan az is, hogy elmesélek pár konkrét esetet azokról, akik a tavalyi Újévi Bőségteremtő Esten teremtették a vágyaikat és milyen érdekes és csodás megvalósulásokat tapasztaltak. 😉
Az Újév első napjának a bolygóállásoktól függetlenül is van valami érdekes és megmagyarázhatatlan energiája, hatása. Talán pont azért, mert ezen a napon mindenki annyi figyelmet fordít arra, hogy mi lesz a következő évben, amely energiák összeadódnak. Tudniillik ahol a figyelem, ott az energia. Ezt az erőt fogjuk kihasználni megint, a ThetaHealing meditáció segítségével kapcsolódva vágyainkhoz, egy sokkal mélyebb rezgésszinten, nyitott, nyugodt és játékos tudatállapotban – amik a kulcsai a tudatos teremtésnek!!
Röviden és leegyszerűsítve a mondandóm: azt élem, amiről beszélek. Vagyis megváltoztatom a valóságomat – új valóságot teremtek és élek.
A szegénységtudatosságot bőségtudatosságra cserélem, a vágyaimat megélem, ahelyett, hogy elfojtanám, és csak vágyakoznék.
Te hol adtad el az erődet annak, hogy valami, amit szeretnél, nem lehet a tiéd?
Egyszer majd megírom életem történetét is, és majd elolvassa, aki kíváncsi rá. 😉
Most viszont csak pár részletet így az elmúlt egy évből gondoltam megosztok veletek.
Olykor nehezen és drágán tanultam a múltban. Ugyan ezt magam is láttam, mégis egy barátom külső szemszögéből rátekintve erre a fájdalmas tényre jelezte vissza nekem, ami húsbavágó volt annyira, hogy valóban változtassak a dolgaimon, viselkedésemen.
Óh, egyesek most lehet azt gondolják magukban, hogy ennyi ismeret és önmunka után nekem már nincsenek vagy legalábbis nem lehetnének problémáim, akár megoldandó feladataim.
Ha van, aki ezt eddig így gondolta, akkor el kell oszlatnom a tévhiteket magamról, sokszor éreztem úgy magamat, mint a cipész, akinek lyukas a cipője… És tapasztalataim szerint ezzel sajnos sokan vannak így a maguk területén, más szakmában is, de a segítői szakmában különösen.
Persze ez nem mentség, mint megannyi más dolog sem.
Viszont, ennek felismerése, felvállalása és tudatos változtatása már feladat volna mindenki számára. „Akinek inge…”, akinek meg nem inge… – tudjátok. Én saját magamra mindenképpen kötelező érvényűnek vettem.
Igazság szerint valamivel több, mint egy évvel ezelőtt határoztam úgy, hogy abból az eléggé eltolódott „spiri világból”, amiben tengtem-lengtem és a flow-állapotot élveztem (vagy éppen nem élveztem, amikor épp „leestem a lemezemről”), elkezdem „földelni” magamat.
Amit már korábban is tanítottam, hogy mennyire fontos a kapcsolódás a fizikai síkhoz, ha ráadásul szellemi dolgokkal foglalkozunk, akkor kiváltképp – saját magam is egyre mélyebb szinten érvényesítem.
Érdekes volt látni, hogy míg én azt gondoltam magamról, hogy nem is értem mások miről beszélnek, mikor azt mondják, nem vagyok jelen a fizikai síkon… Hiszen bika vagyok, imádom a földi lét örömeit, az erdők és a természet szépségeitől kezdve, a kulináris élvezetekig, hogy mást ne mondjak.
No persze voltak dolgok, amikkel kevésbé szerettem szembesülni. Példának okáért, ha el kellett menni a postára egy csekket befizetni (nem feltétlen az összeg miatt vagy mert egyáltalán pénzt kell kiadni), olyan érzés volt, mint amikor a macskának visszafele simogatják a szőrét. Ezek az ügyintézések persze most sem a kedvenc elfoglaltságaim, de akkoriban zsigerileg tiltakozott ellene a testem.
Tulajdonképpen már a business and life coach képzésre is azért mentem el, hogy részben azt a sok mindent (ThetaHealing konzultációkat, a tudati, illetve egyéb energiakezeléseket, stb. – amelyekkel eddig foglalkoztam, de egymástól elkülönítve csináltam) valami keretbe tudjam foglalni, hogy még szélesebb körben, nagyobb rálátással tudjak segíteni másoknak, jobban körülhatárolható legyen, illetve hogy ne a “levegőben lógjak”, hanem konkrétabb dolog legyen az, amit csinálok. A „földelés” jegyében szintén sokat adott ez úgy, mint több más dolog, ahogyan reméltem is.
Ezen felül persze sok minden mást is hozott mind a képzés, mind annak a továbbgyűrűző hatásai, a szakmai fejlődésen és új szemlélet kialakításán túl is. Többek között, például amire abszolút nem számítottam: fontos és őszinte barátságokat – amolyan lélekcsalád kapcsolódások (időközben el is felejtettem, hogy a manifesztációs listámon bizony ez a tétel is fent volt), az élet és más személyek által ismételt tanításokat vagy éppen újabb tréninget, amelyek mind hozzájárultak ehhez a stílusváltáshoz is lépésről lépésre az elmúlt egy év alatt.
Na és eddig a múlt. A foglalkozás kezdi elérni célját. Legalábbis látványos eredmények mutatkoznak a külső szemlélő számára is.
Márpedig a látható világ a láthatatlanból ered, ez mindig így volt és mindig így is lesz. Mindegy, hogy egy a földből kibújó virágról beszélünk vagy éppen az egyén tudati fejlődéséről, szokásainak változásáról.
Megint egy látványos példánál maradva, egy búzakalásznál elég egyszerű a képlet. Az elég nyilvánvaló, hogy másként nem lesz a magból kalász, csak akkor, ha földbe ültetjük és a földalatti láthatatlan folyamatok eredményeképpen kibújik a felszínen a zöld hajtás.
Emberek gyakran tesznek olyat, hogy megváltoztatják a külsejüket, egy fodrász által vagy műtéti beavatkozással, stb. Ugyanakkor ezek a külsőségek sok esetben nem egy belső munka eredményei, ennél fogva természetellenesnek is hathat az új külső.
Az eredmény pedig: hiteltelenség.
Ennek tükrében elkezdtem magamon belül más megközelítésből változtatásokat indukálni, új szokásokat kialakítani. A saját magam által is tanított egyetemes tudást és összefüggéseket magamon is elkezdtem egyre inkább alkalmazni (ami egyébként sokkal nehezebb nyilván, mint az elméleti tudást megszerezni), és sok esetben elkezdtem az ellenkezőjét csinálni annak, mint korábban, ahogyan azt fentebb említettem.
Komfortzónából való kilépés. Játszunk egy kicsit!
Ez is része egyébként a tanításnak: „Az élet játék.”
Vagy mégsem? Ezt mikor hitted el?
Gyerekként még valószínűleg így tekintetted te is – minden játék, az egész planéta egy bolygó méretű játszótér és minden azért van, hogy te felfedezd és szórakoztasd vele magad.
Szóval, ha nem élvezed az életet, túl komolyan veszed, kezdj el gyanakodni, hogy nem a megfelelő úton jársz!
A „jó érzéssel haladni a céljaim felé” tudatosság – új értelmet nyert számomra! 😀
Van egy elmélet miszerint amit teszel január 1-én, azt teszed egész évben. Hát mi lehet annál varázslatosabb, mint tudatosan teremteni a valóságunkat? És amikor azok elkezdenek megjelenni/megvalósulni az életedben… Na az az igazán extra jó érzés!