Szerző: Petróczy Gábor Balázs

Bizonyos helyzetekben könnyebb, máskor nehezebb. Általában a csekkek érkezését nagy türelemmel tudjuk várni. Ám ha az ember valamire nagyon vágyik, akkor sokszor még az amúgy békés természetű egyének is teljesen türelmetlenné tudnak válni. Legalábbis én így vagyok ezzel. Mostanában sokszor találkoztam szembe pókokkal. Márpedig ami ha sokszor jön szembe, az általában valamire fel akarja vonni a figyelmedet, valamire tanít ilyenkor az Univerzum. Márpedig a pókok leginkább a türelemre tanítanak. A pók hihetetlen komplexitással, nagy gonddal és türelemmel szövögetik hálóját, majd miután elkészült a nagy művel – vár... Türelemmel. Ezért is lett a türelem egyik szimbóluma, illetve ahogyan a pók szövögeti a hálóját, rámutat, hogy a nagy dolgok sok apróbb dologból állnak össze. Azt is mondják, hogy ennek az állatnak a szelleme sokkal befogadóbbá tesz az új képességek elsajátításával szemben, és segít felfedezni a személyiséged sötétebb oldalát is, ami szintén a hasznodra lehet a fejlődésed szempontjából. Utánanéztem és még találtam pár érdekes infót: A pók mint szimbólum számos kultúrában megjelenik, a pókhálóik komplexitásáért és szépségéért pedig nagyon...

Íme egy szemléletes példa: „A Ryanair vezérigazgatója bemegy egy budapesti sörözőbe és rendel a pultnál: - Kérek egy korsó sört! - Pincér: Csak 5 forint lesz. - Na ez tényleg olcsó és kifizeti. - Pincér: Igen, mi adjuk a legolcsóbb sört Magyarországon. - Vezérigazgató: Nagyszerű, itt tényleg érzi az ember, hogy kap valamit a pénzéért. - Pincér: Látom, hogy nincs nálad korsó?! Ez extra 200 forint lesz. - A vezérigazgató nagy szemekkel nézte a pincért, de elhatározta, hogy nem szól. Ezt is kifizette. - Pincér: Ezt egy asztalnál kell meginnod, de látom, hogy előre nem rendeltél asztalt, így ez 400 forint lesz. Ha rendeltél volna, 100 forinttal megúszod. - A vezér nyel egy nagyot és kifizeti az 400-at. - Látom, hogy kicsit kövér vagy és egy nagyobb székbe kell, hogy ülj, ez további 300 forint. - A Vezérigazgató méregbe gurul de ezt is kifizeti. Majd előveszi a mobilját, hogy lefényképezze a kisebb széket, mert úgy érzi abba is bele fért volna. - Pincér: Sajnálom, itt nem lehet használni ezeket az elektronikus készülékeket, de...

Ha követed az oldalt, akkor láthattad, hogy írtam a hitről, bizalomról, biztonságról, reményről. Ezek a minőségek mind a gyökércsakrához tartoznak. A csakrákról általában is sokat lehetne beszélni, meg a 7 fő csakra minőségről is, és ezek kapcsolatáról, de most feltételezem, hogy valami képed van ezekről a dolgokról, így csak a lényeget írom most röviden és a gyökércsakrára szorítkozva. Ez a sorban az első, a gát tájékán helyezkedik el, vörös a színe és a föld irányába, lefelé nyitott. Alapvető fontosságú, hogy jól működjön, erős legyen és töltött. Mint egy ház alapja – ha az nincs rendben, az épület nem fog stabilan állni. Ez a csakra szervezetünket is ellátja energiával: csontok, haj, fogak, köröm és minden ami kemény, illetve az ereket és a vért is, továbbá a testünk alsó részét (főként a lábakat). Fontos életterületeinken ugyancsak látványosan nyilvánul meg, ha nem megfelelően működik, illetve az is, ha igen. Stabilitás, erő, magabiztosság, kiállni magunkért, továbbá az életösztön és az életszeretet szintén ide gyökerezik, és ezek mind ennek a...

A fenti idézet Csernus Imrétől származik. Velem milyen szerencsés dolog történt? Sok is. De hát ez az utazásos dolog egy elég meghatározó élmény volt számomra. :D Na persze nem is bíztam a vak szerencsére a dolgot, ahogy az a videóból kiderül. A szerencse szó számomra amúgy is a következőt jelenti: szerencse = a felkészültség találkozása a lehetőséggel. Persze jó az, ha odaföntről besegítenek egy kicsit (vagy nagyon...). Ezt a videót 2017 nyarán készítette velem Domján Andrea, nála végeztem az agykontroll és az agykontroll ultra tanfolyamot is - ezek is nagyon jól működő technikák és alkalmazom a mindennapokban is, meg a konzultációkban is fel-fel tűnnek.  ...

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt. Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a lelke egészséges, a teste csak átmenet. Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke, nem kapni, megszerezni kell. Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, csak áldását adhatja, a boldogság rajtam múlik. Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt mondta: nem. A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá. Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak. Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogy Ő szeret engem. Erre azt felelte: látom, már kezded érteni. Kértem erőt… És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek. Kértem bölcsességet… És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat. Kértem bátorságot… És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat. Kértem, adjon szeretetet… És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk. Kértem...

Petróczy Gábor Balázs vagyok, SEGÍTŐ. Ez a segítői hobbi hivatásommá vált. Más emberek segítése, gyógyítása, problémáikat megoldani, életükben harmóniát teremteni számomra életfeladat, amivel már egy ideje tisztában vagyok. Gyerekkoromban azt gondoltam ezzel mindenki így van, én mindig mindenkinek mindenben segíteni akartam, mindenkiben a jót láttam, és sokszor értetlenül álltam durvaság vagy egyéb bántással szemben. Már gyerekkoromban is gyanús volt, hogy a kezemmel tudok „gyógyítani”, de gondoltam ez nem olyan extra dolog (más sokkal menőbb dolgokat tudott csinálni – pl. cigánykereket vetni), sok önbizalmam nem volt hozzá, hogy ezt igazából felismerjem, főként ahhoz nem, hogy felvállaljam. Kb. 3 évesen megláttam egy kirakatban egy ametiszt kristályt (akkor még nem voltak itt Magyarországon minden sarkon ilyen óriási Dél-amerikai ametiszt geodák, mint mostanság), de addig nyúztam anyámat a bolt kirakata előtt, amíg megvette nekem. Így visszatekintve ez akkor már valamit mutatott belőlem és hovatartozásomat tekintve. Kristály, hiperérzékeny vagy szuperérzékeny, empata és a legtöbb jelzővel azonosulok, ha olvasok ilyeneket. Gyerekkoromban kötelező volt templomba és hittanra járnom. Nehezemre esett...

Hiperkarmának van az a slágere, hogy „Mindenki függ valamitől” – a függőségekről majd később írok. Most viszont a félelmek vannak napirenden. Félelmeink általában alaptalanok. Sokszor olyan dolgoktól félünk, amik igazából soha nem történtek velünk meg. Ezt az érzést képesek vagyunk megnövelni azáltal, hogy figyelmet szentelünk neki. Én például attól féltem, hogy meg kell nyilvánulnom emberek előtt. Most mit csinálok? Pont ezt. Online és offline módon – szóban és írásban. Ez egyébként a második legnagyobb félelmünk. A listán az első a haláltól való félelem, és a második a megszégyenüléstől való félelem. Sokáig azért nem írtam semmit, mert attól tartottam, hogy nem fog mindenkinek tetszeni. Azt, hogy nem tetszhetek mindenkinek külsőleg, fizikailag, arra már gyerekkoromban rájöttem, és valamikor nagy duzzogva elfogadtam. :D Ez van, és ez így van jól. Nem mindenkinek ugyanaz a pasi tetszik, nem mindenkinek ugyanaz a nő, nem mindenki ugyanazt az autót szeretné és nem mindenki ugyanazt a stílusú házat. Ezzel régóta tisztában voltam, de volt egy mélyen fekvő gondolat bennem – egy félelem...