Kinek mit jelent ez a szó?
Általában sötét órákban jut eszünkbe. Vagy úgy, hogy már azt érezzük minden elhagyott minket, és már az utolsó dolog, amibe még kapaszkodhatunk az a remény.
Van is a mondás: „A remény hal meg utoljára.”
Szóval ez valami nagyon mély dolog, amibe még kapaszkodni tudunk nehéz helyzetekben.
Vagy amikor teljesen kilátástalan helyzetbe kerülünk és mint a sötét pincébe egy fénysugár behatol, érezhetünk valamit, amikor a remény sugara megérint minket.
Voltál-e már ilyen helyzetben? Érezted-e, hogy önhibádból vagy látszólag tőled teljesen függetlenül úgy csaptak össze feletted a „hullámok”, hogy azt érezted itt vége van mindennek? És megérezted-e akkor az isteni gondviselést, megláttad-e a sötét órában a remény sugarát?
Kíváncsi volnék a történetedre, ha gondolod oszd meg itt az oldalon vagy privát üzenetben.
Nekem volt szerencsém megtapasztalni. Szerencse-e ez? Így visszatekintve annak gondolom. Akkor benne lenni, mindent gondoltam csak éppen szerencsésnek nem éreztem magam.
Mi ebben a pozitívum? Hát maga a tapasztalás. Az isteni gondviselés megtapasztalása, hogy van tovább. Megoldódik. Minden képes nagyszerűen megoldódni. (Persze ezért már többnyire tenni is kell, illetve hagyni, hogy az Égiek is tegyék a dolgukat.)
Hogyan is szerezhetnénk tapasztalatot a reményről, ha sosem kerültünk reménytelen helyzetbe?
Persze vannak érzések, amiket alapvetően szívesebben tapasztal többször az ember, de ezek ugyancsak fontosak az út során, és erősítik a hitünket.
Az én egyik ilyen sztorim, amikor jó sok évvel ezelőtt (10 éve) olyan faramuci helyzetbe kerültem, hogy kölcsönadtam pénzt, ezzel egy időben egy reményteli üzleti vállalkozáshoz svájci frank alapú hitelt vettem fel. Az üzleti vállalkozás meghíusult, akinek a pénzt adtam kilépett az életemből (anélkül, hogy ezt a dolgot rendezte volna), a svájci frank árfolyama „kissé” megemelkedett, a gazdasági válság erősen érintette a céget, ahol értékesítőként dolgoztam, így megváltak tőlem, majd a cég is csődbe ment. Kerestem munkát, és nem találtam – így teltek hónapok. A rám nehezedő anyagi terhek egyre jobban nyomasztottak és egyre kilátástalanabbnak láttam a helyzetem, és ez a helyzet még le is bénított. A látószögem totál beszűkült és végül csak néztem hogyan gurul szét az életem, míg végül eljutottam oda, hogy ok, itt és most van vége a dalnak. Annyira szégyelltem magam a döntéseim miatt, hogy képtelen voltam odaállni szüleim elé, hogy ezt elb@sztam, segítségre van szükségem.
És ekkor váratlanul, mint egy angyal megjelent a semmiből egy lány, és olyan dolgokat mondott nekem pár kérdésére válaszolva, hogy leesett állal bámultam magam elé.
A numerológiai számomat kérdezte meg, és mintha a vesémbe látott volna, mondott rólam dolgokat, illetve olyanokat is, amiknek én addig nem voltam tudatában.
Ekkor gyúlt fel bennem a remény sugara és ezt követték események, amelyek egy elképesztően varázslatos időszak kezdetét jelentették…