Pénz vs. spiritualitás
Mintha a kettő kizárná egymást.
Pedig nem.
Viszont van annyi hitrendszer erről a kettőről és ezek kapcsolatáról, hogy sokaknak az a feltételezése, hiedelme, hogy igen, kizárja az egyik a másikat.
Nyilván nagyon sok oldalról meg lehet ezt közelíteni és részben voltak/vannak eszmék, melyekkel valóban nem egyezik, de ez nem kizárólagos. Ide tartoznak például bizonyos vallások szerzetesei, akik konkrét meghatározott céllal mondanak le az anyagi javakról és teljes figyelmükkel fordulnak a szellemi dolgok felé.
Mindig lesznek valószínűleg akik a szélsőségeket és a határokat keresik, de többnyire a nagy tanítók/guruk/mesterek/avatárák nem ezt tanítják. Buddha is miután megtapasztalta a szélsőségeket, felismerte a lantművész tanításában, hogy a helyes középút a megoldás, nem túl feszes, nem túl laza. És ez mindenre vonatkoztatható. Ez a spirituális borotvaél – vékony mezsgye, nem egyszerű járni rajta, ellenben minden kétséget kizáróan előrefele vezet.
Bizonyos keresztény tanításokat félremagyaráztak, és úgy tálalták sok esetben, ahogy az egyháznak érdekében állt. Pedig, ha jobban belegondolunk, az egyház szedte az első adót tized formájában. Azt a sok templomot sem szeretet energiából építették fel. Mai napig számtalan tehetős ember adományoz nagyobb összegeket egyházaknak vagy jótékony célokra.
Talán sosem volt ennyire érintett kérdés a pénz témája. Ma már egyre nehezebb pénz nélkül vagy kevés pénzből megélni. Csak egy példa: egyre kevesebb a házkörüli állat és a konyhakert a vidéki településeken is, illetve a városok lakossága növekszik a vidéki kisebb települések rovására. Ebből következik, hogy egyre több mindent csak boltban, pénzért tudunk megvenni.
Márpedig, ha pénz szükséges az életben maradásunkhoz, az hogy lehetne Istennek nem tetsző dolog? Ha csak úgy tudunk foglalkozni itt a fizikai síkon spirituális dolgokkal, hogy életben maradunk, akkor azt hogyan tudnánk elérni pénz nélkül, amennyiben az alapvető szükségleteink kielégítése is pénzbe kerül?
Innentől kezdve számomra nem az a kérdés, hogy a pénz és a spiritualitás kizárja-e egymást, hanem, hogy miért van ez az erős kontraszt embereknél? Miért van ez így eltolódva sokaknál? Miért gondolja azt bárki, hogy a pénz rossz?
A pénz alapvetően semleges. Energia. Csereeszköz. Bizonyos tekintetben egy nagyító.
Ha valaki kapzsi volt, sok pénze lesz, jellemzően még kapzsibbá válik. Ha valaki alkoholista volt, a sok pénz hatására képes akár halálra inni magát.
Akinek kevés pénze volt és adományokat osztogatott, jellemzően ha sok pénze lesz, sokat adományoz különböző jótékony célokra.
És ha valakinek azért van sok pénzre szüksége, hogy távoli helyekre utazzon és a világtól elzárt gurutól tanuljon és továbbadjon ősi tudást sokak számára, akkor vajon szabad-e neki sok pénzt keresni?
Továbbmegyek. Mi zárja ki azt, hogy valaki jólétben éljen, miközben spirituális dolgokkal foglalkozik? Lehet akár tanító, gyógyító – ha nem szerzetes, esze ágában sincs lemondani a fizikai sík megtapasztalásairól, egy időben hivatása, életfeladata, küldetése, hogy segítse embertársait fizikai – lelki – szakrális/spirituális szinten.
Ha ezek az emberek nem tudnak megélni a segítő munkájukból, azon az életszínvonalon, amin szeretnének, akkor választaniuk kell a hivatásuk és az életminőség között. Szomorú tény, egyben limitáló paradigmát adnak a követőiknek is, miszerint ez a követendő példa. Az eredmény egy idő után egy csomó elégedetlen ember, akik nem tudják kielégíteni anyagi szükségleteiket, vágyaikat, ezért vagy feszültséggel teli próbálnak segíteni vagy elhagyják a segítő utat és fizikai síkú munkát keresnek.
Szerencsés esetben sikerül kitakarítania az egyénnek a pénzzel kapcsolatos destruktív mintázatait és ekkor képes másoknak is segíteni ezen a területen.
Van még egy másik megközelítése ennek a dolognak, amely sokkal prózaiabb. Ez pedig nem másról szól, minthogy aki elkezd a spirituális dolgokkal foglalkozni, a meditációk, tanítások hatására „emelkedik magasabbra” – ami egy időben nagyon jó érzés, könnyűnek érezheti magát az ember, lágyabbak az energiák, jó érzés ott lenni, ott minden tiszta fény és szeretet, béke van, megnyugvás és így tovább. Csak közben megfeledkezik a gyakorló arról, hogy van egy fizikai teste, fizikai síkon élete, amivel ugyanúgy foglalkozni kell, különben egyre jobban „elszakad” ettől a megnyilvánult valóságtól. Ilyenkor szoktak jönni azok a gondolatok, hogy „a pénz nem fontos”, az Univerzum/Teremtő/Égiek majd megoldják, és ehhez hasonló gondolatok. És természetesen ez így is van, rábízhatjuk magunkat a Teremtőre, az Univerzumra, csak tegyük mindezt ésszel! Ha mi nem tápláljuk a fizikai testünket, pár nap után kiszáradunk, aztán nem lesz mit megoldania a Teremtőnek.
Sokan azok közül, akik nem foglalkoznak a szakrális dolgokkal vagy tudatosan elutasítják, és sok figyelmet szentelnek a fizikai világ megismerésére és a cselekvésekre, az alsó területeik/csakráik erőteljesebben működnek és látványosabban megvalósítanak anyagi jólétet az életükben (ez persze nem feltétlen igaz önmagában).
Az ideális megoldás a kettőnek az ötvözete, vagyis, ha az alsó és a felső csakrák is jól működnek, akkor képes az ember kapcsolódni a fizikai síkhoz, „itt és most megoldani az életét”, cselekedni, kihívásokkal megbirkózni, jólétet teremteni, élvezni az életet etc., egy időben kapcsolódva a felső szférákhoz és gyakorolni, megvalósítani a spirituális tanításokat.
Ha azt érzed nem találod itt a helyed a fizikai síkon, kezdj el gyanakodni, hogy az alsó területeid energiahiányosak, és erősítsd az alsó csakráidat! Ha nagy a káosz körülötted, lehet, hogy odafönt kell rendet tenned és a csendben befele figyelő meditáció fog segíteni.
Persze, ha komolyabban szeretnél magaddal foglalkozni, abban tudok segíteni, amennyiben van valami elakadásod vagy elérendő célod az életedben.