Hiperkarmának van az a slágere, hogy „Mindenki függ valamitől” – a függőségekről majd később írok. Most viszont a félelmek vannak napirenden.

Félelmeink általában alaptalanok. Sokszor olyan dolgoktól félünk, amik igazából soha nem történtek velünk meg. Ezt az érzést képesek vagyunk megnövelni azáltal, hogy figyelmet szentelünk neki.

Én például attól féltem, hogy meg kell nyilvánulnom emberek előtt. Most mit csinálok? Pont ezt. Online és offline módon – szóban és írásban. Ez egyébként a második legnagyobb félelmünk. A listán az első a haláltól való félelem, és a második a megszégyenüléstől való félelem. Sokáig azért nem írtam semmit, mert attól tartottam, hogy nem fog mindenkinek tetszeni. Azt, hogy nem tetszhetek mindenkinek külsőleg, fizikailag, arra már gyerekkoromban rájöttem, és valamikor nagy duzzogva elfogadtam. 😀 Ez van, és ez így van jól. Nem mindenkinek ugyanaz a pasi tetszik, nem mindenkinek ugyanaz a nő, nem mindenki ugyanazt az autót szeretné és nem mindenki ugyanazt a stílusú házat.

Ezzel régóta tisztában voltam, de volt egy mélyen fekvő gondolat bennem – egy félelem – amely arra vonatkozott, hogy majd akkor írok és osztom meg azokat a gondolatokat, érzéseket és tudást, ha majd úgy tudom mindezt csinálni, hogy az mindenkinek tetsszen… Ugye milyen egy baromság? 😀

A gondolataim amik megnyilvánulnak, az nem fog mindenkinek tetszeni. De én mégis egy ilyen belső elvárásnak akartam megfelelni. Persze örülök, ha minél több emberhez jut el amit mondok, írok, a gondolataim, a tapasztalataim, a tanításaim ha úgy tetszik, és ez is a cél. Viszont már nem mindenki az én célcsoportom. Elengedtem ezt az elvárásomat és az ehhez kapcsolódó félelmet.

Te mivel vagy így elakadva? Mitől félsz? Neked is van valami, amivel kapcsolatban arra vársz, hogy majd ha nem fogsz félni tőle, majd ha tökéletes lesz, majd ha… akkor elkezded megvalósítani az álmod, a hivatásod, a bármit?

Hát ez sajnos nem így működik.

A vicces az egészben az, hogy amikor elkezdesz cselekedni egy olyan dologban – amit korábban hetekig, hónapokig, akár évekig halogattál – rájössz, hogy amitől korábban féltél valójában semmi félelmetes nincsen. A tudatod, az egód elhitette veled. A félelmek gyökerei lehetnek a gyerekkorban, magzati korban, visszanyúlhatnak előző életekbe, de lehet, hogy nem is a tiéd volt, hanem valamelyik ősödtől örökítetted át.

A félelmeink visszatartanak minket a céljainktól. „Itt van a kutya elásva.”

A vágyaink hajtanak és előrelöknek minket, míg a félelmeink visszatartanak. Attól függ cselekszünk-e, hogy a félelmeink vagy a vágyaink az erősebbek. Két egymásnak feszülő energiáról beszélünk, és amelyik erősebb, aszerint fogunk cselekedni, avagy nem cselekedni.
Van amikor a motiváció düh érzésében nyilvánul meg, minek a hatására cselekszünk. Alapvetően ez is jobb, mint nem cselekedni, ugyanakkor nem a legjobb tanácsadó a düh, mert azzal könnyen pusztíthatunk is.

Megosztom
Share on Facebook
Facebook