Hányszor van az, hogy valamit tudom, hogy meg kellene tennem, de valahogy nem jön össze. Ilyenkor kiderül mennyire skizofrén az ember. A belső párbeszéd, amit önmagunkkal folytatunk: egyik énünk mondja, hogy cselekedj, a másik azt, hogy várj.

Van egy mondás: Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Halaszd holnaputánra, addigra lehet, hogy megoldódik magától.

Vannak isteni időzítések, amikor egyszerűen ki kell várni és az alkalmas időben lépni. Ha sürgetjük a dolgokat, azzal magunk ellen teszünk.
Van, amikor pedig nem tűr halasztást egy dolog. Akkor és ott kell cselekedni vagy a lehetőség elúszik, mint a hajó a vízen, aztán integethetünk utána.

Na de mikor tudjuk mikor melyik megoldás a helyes?
Ez sajnos általában pont ellenkező azzal, ahogyan szeretnénk. Szóval, ha legközelebb ilyen helyzetbe kerülsz és az a gondolatod, hogy cselekedni kellene, de nehezedre esik, akkor nagy a valószínűsége, hogy valóban cselekedni kellene.
Amennyiben viszont az az érzés jön egy helyzet kapcsán, hogy türelmetlenül várod, hogy cselekedj, akkor meg valószínűleg éppen ki kellene várnod, hogy a türelem erényét gyakorolhasd.

Megosztom
Share on Facebook
Facebook