Szerző: Petróczy Gábor Balázs

  Az ingatlanos is ember... Olykor mondjuk pszichológus, jogi tanácsadó, építész, lakberendező, pénzügyi és hiteltanácsadó vagy éppen mikor mire van igény. Viszont akárhogy is, sokan vagyunk sokfélék, és a szakma rászolgált a rossz hírére, ez tagadhatatlan. Nekem a coach trénereim azt mondták a képzésen alaptézisként, hogy egy coach legfőbb eszköze a személyisége, illetve hogy “ne bújj a cukormáz mögé”.   „Mintha valami küldetésem volna, hogy olyan területeken tegyem magam próbára, ami nehezített pálya” Jómagam sok időt fektettem az önismereti munkámba, személyiségfejlődésembe és ugyan ezt hasznosítva coachként is tevékenykedem a mai napig, de az utóbbi időben több energiát fektetek abba, hogy ingatlanszakértőként ismerjenek meg az emberek a környezetemben. Ezzel persze sikerült megint egy olyan területet választani, ahol találkozhatok bőven kihívásokkal és előítéletekkel. Mintha valami küldetésem volna, hogy olyan területeken tegyem magam próbára, ami nehezített pálya.   Akármilyen hihetetlen, ez is egy szakma Tanulmányok szerint az ingatlanosokról általánosságban kialakult kép a kollektív tudatban: “az ingatlanos erőszakos, hazudik, nem ért hozzá”. Mégis mi lehet a perverz öröm abban, hogy ezen a nehezített pályán kezdjen valaki...

Légy boldog ok nélkül, mint egy gyerek 🥰 😊 🙏❤️🙏 😇 Egy gyerek sosem tudna ilyen helyzetet előidézni a gondolataival. Hányan beszéltek korábban egyenlőségről… Nem hiszem, hogy erre gondoltak, de itt most megteremtődött. Ez a vírus nem válogat. Mindenki életére, családjára hat - korra, nemre, anyagi helyzetre, vallási hovatartozásra függetlenül. Na persze az, hogy nem válogat, nem teljesen igaz. Mert ugyebár a statisztikák szerint pont, hogy a korcsoport szerint mégiscsak válogat. Gyerekek lehet tünet nélkül túljutnak rajta, míg időseknél magas a halálozási ráta. Mi lehet ennek az oka? Hiszen gyerekek annyiszor betegek - akinek van a családjában az pontosan jól tudja. Ősztől tavaszig sokszor többet vannak otthon, mint bölcsiben, oviban, suliban. És ez a világszintű járvány, amibe emberek belehalnak, őket szinte meg sem érinti. Mintha ez a vírus szelektálna, de nem az immunrendszer alapján. Akkor viszont hogyan? Talán köze van ahhoz, mire figyelnek a gyerekek és mire az idősek? Mi foglalkoztatja idősödő szeretteinket aktuális helyzetükben? Hol van a figyelmük, fókuszuk, gondolataik javarésze? Hát ugyebár kinek hol, na de vannak kérdések, melyeken jellemzően ők gondolkodnak,...

A félelem megteremti tárgyát. 🧐 Ez a kialakult helyzet tényleg olyan méreteket ölt, hogy ha valaki akart volna, mostanra az sem tud elmenni mellette. A láncreakció beindult és senki nem tudja megmondani mikor lesz vége. Leginkább azt sem tudja senki megmondani mi vethetne ennek véget.   Annyi kérdést vet fel és megannyi tényre hívja fel a figyelmünket, ha egy kicsit más szempontból nézzük a történéseket.   Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?   Ebben az esetben elég egyértelműnek tűnik a válasz. Jön egy vírus, ami globális méreteket ölt, és hatására pánikhelyzet alakul ki, mely azt eredményezi, hogy… - nem folytatom, mert szerintem mindenki jobban képben van a média által, mint én - hogyan térdel le a termelés, tárja szét tehetetlenül karját az egészségügy, raktároznak be mindennapi fogyasztási cikkeket az emberek, zárják be kapuikat átmenetileg, tartósan, esetleg örökre cégek és intézmények - kisebbek, nagyobbak egyaránt.   Az életünket előrefelé éljük és visszafelé értjük meg. Innen nézve feltehetően bekerül majd a történelemkönyvekbe és reméljük az utókornak már...

Mi az oka annak, hogy nem voltam aktív az elmúlt hónapokban? 🤫 Olyannyira, hogy többen meggyanúsítottak azzal, hogy feladtam, befejeztem, leléptem az útról. És többen el is kezdtek győzködni, hogy ne tegyem, mert “ez az én utam”. Minden egyes személyes megkeresés természetesen nagyon jól esett, hogy aggódtok értem. 😇 Ezúton is köszönöm régi és új klienseimnek, akik megtiszteltek bizalmukkal az elmúlt időszakban, hogy egy-egy elakadás vagy probléma megoldásában segítségükre legyek! Voltak akik mindössze az online térben található információk alapján, mások ajánlás útján illetve voltak akik személyes beszélgetés alapján döntötték el, hogy felkeresnek. Mivel ez egy olyan műfaj, hogy én magam sem tudom még az elején, hogy mi lesz a konzultáció vagy a folyamat menete, így azt sem tudom megmondani, hogy valójában mire is számítson az, aki felkeres, mindössze támpontokat tudok adni biztató dolgokat mondani, a korábbi tapasztalataim és visszajelzések alapján, illetve azt, hogy mindig van megoldás. Az elmúlt időszakban is kaptam megható visszajelzéseket, szemtanúja voltam csodás változásoknak - köszönöm! 🤗 Ezúton szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy vagyok, voltam és leszek...

Korábban is kerestél már fel szakembert vagy magad próbáltad megoldani az életed kríziseit, mégsem jutottál előrébb? Kerested az utad, de csak a sötétben tapogatóztál? Szürkének érzed magad vagy elveszettnek? Nem találod a helyed? Talán még az is bántó számodra, hogy körülötted mindenki olyan jól boldogul?  Sikeresek, jó a párkapcsolatuk és le sem hervad az arcukról a mosoly. Te is erre vágysz csak nem tudod hogyan érd el? Eszerint elakadtál! Elképzelhetőnek tartod, hogy a nézőpontod, a dolgokról alkotott véleményed, tehát te magad vagy az akadály?  Akárhogyan is érzel most, Megoldás mindig van! Ahogyan Marcus Aurelius már kétezer évvel ezelőtt megfogalmazta: „Az akadályok melyekbe az úton ütközöl, segítenek, hogy végigmenj rajta. Az akadály maga az út” Amiben én tudok segíteni neked az AZ, amire te magadtól nem látsz rá! Ismered a mondást: „A fától nem látjuk az erdőt.” A dolgoknak több aspektusa van, de amíg benne vagyunk csupán egyetlen nézőpontból látjuk. Az eddigi tapasztalataidat, adottságaidat, tulajdonságaidat és lehetőségeidet stb. figyelembe véve segítem elő a fejlődésedet, segítek neked meglátni az erdőt a fa mögött! Nem kínálok kész megoldásokat, hiszen ilyen nem létezik....

Az élet fricskája, hogy ami a legnehezebb, abból kapjuk a legtöbbet. Persze csak addig, amíg meg nem oldjuk. Addig viszont… Miről is van szó? Mindenkinek van problémája, megoldandó feladata, kihívása az életben. Szívesen oldanánk meg a barátunkét, a szomszédét vagy a sztárokét – teljesen mindegy, csak ne a mienket kelljen. Kicsit olyan ez, mint amikor az iskolában a padtársunk másik feladatsort kapott, és hát azokra a kérdésekre pont mindegyikre tudtad a választ, a sajátod felett meg csak ülsz és töröd a fejed valahogy így: „jé, erről is volt szó az órán? Nahát…” Az életben hányszor voltál olyan helyzetben, hogy meg kellett volna valamivel birkózni, de nem ment, inkább kifaroltál belőle, mintegy nagyvonalúan túllépve rajta és egy időben megoldottnak tekintve a helyzetet. Majd eltelt némi idő és azt vetted észre, hogy nem olyan helyzetben vagy, hanem sokkal rosszabban. A színfalak megváltoztak, a helyszín is más, de a problémakör ugyanaz, csak még elviselhetetlenebb a szituáció. Dereng? Volt már ilyen a te életedben is? Sajnos vagy nem sajnos, mindenki életében eljönnek a változás idői, amelyeket nem,...